Eltérő gyermeknevelési elvek miatt kialakult szülői konfliktus oldásának segítése

Mottó: "A gyermeknevelés olyan, mint a gumis lepedő hajtogatás: senki nem tudja pontosan, hogyan kell, mégis mindenki megoldja valahogy." (Ismeretlen szerző)

A baj akkor kezdődik, amikor ketten hajtogatnak, és mindegyik fél a saját módszere szerint akarja a feladatot végezni, de nem tudnak megegyezésre jutni. Persze a gyermeknevelésnek lényegesen nagyobb tétje van, mint a lepedő hajtogatásnak. A szolgáltatás igénybevétele abban segíthet, hogy a gyermek ne "összegyűrten" kerüljön elő a "szekrényből".

Amikor egy pár családalapításon gondolkodik, jó esetben nem csak arról kerül szó, hogy hány gyermeket szeretnének, hanem arról is, hogy milyen nevelési elveket fognak alkalmazni. Legtöbbször még gyermektelenül vannak "komoly elvek", pl. "mi biztosan nem csináljuk ezt vagy azt", vagy "mi kizárólag egy bizonyos nevelési elv szerint fogjuk nevelni a gyerekünket", "mi biztosan nem leszünk olyanok, mint a szüleink", vagy "mi biztosan ugyanúgy csináljuk, mint a szüleink", "mi aztán soha nem mondjuk azt a gyerekünknek, hogy… "stb., stb. Aztán amikor az első baba megérkezik kiderül, hogy "az én nem kapkodom fel minden nyüsszentésre", nem is megy könnyen, mert egyikük vagy egyikük sem képes elviselni a babasírás frekvenciáját és /vagy hangerejét. Vagy túl fáradtak ahhoz, hogy ragaszkodjanak a "mindenki a saját szobájában-ágyában alszik" elvhez, és a baba mégis bekerül a szülők ágyába vagy legalábbis szobájába. Vagy külön aggódás tárgya lesz a "mit eszik?", "mennyit eszik?", "fejlődik-e rendesen?", "eleget alszik-e?" kérdéskör. Vagy előjönnek a jól ismert mondatok: "olyan vagy, mint apád/anyád (pl. túlokos, túlaggódó, túl szigorú, túl engedékeny stb.)". Vagy egyenlőtlennek érzik a szülői szerepek felosztását. 

Szeretném, ha minden szülőpár a következőkből indulna ki:

• Mindketten szeretik EGYMÁST.
• Mindketten szeretik a GYERMEKET.
• Mindketten JÓT AKARNAK neki.
• Minden, amit tesznek jó szándékból teszik a GYERMEKÉRT és NEM EGYMÁS ELLEN.

Sok minden befolyásolja a szülők nevelési attitűdjét (magatartását, viszonyulását, beállítottságát), pl. mindkét szülő személyisége. Mindkét szülő otthonról hozott tapasztalatai. Mindkét szülő szerzett vagy tanult ismeretei. Külső információk. A szülők párkapcsolatának dinamikája. Mindkét szülő befolyásolhatósága, irányíthatósága, rugalmassága vagy merevsége. A szülők egyéni leterheltsége. És nem utolsósorban a gyermek, a maga személyiségjegyeivel, igényeivel, rugalmasságával vagy rugalmatlanságával. 

A gyermeknevelés egy folyamat, ezért párhuzamos fejlődést igényel a szülőktől is, gyakorlatilag az önismeret és egymás megismerésének egy különleges módja. Az a terület, ahol különösen sok ütközés fordulhat elő. Amikor egy szülőpárnál bármilyen okból alakulni kezd a "jó zsaru- rossz zsaru" felállás, vagy az egyik szülő a szülői hitelességét- alkalmasságát érzi veszélyeztetve, az könnyen átalakulhat párkapcsolati problémává. Ilyen esetekben javasolt (mint a segítő beszélgetésnél) bevonni egy külső szakembert, aki elfogultság- ítélkezés- részrehajlás nélkül segítheti a probléma felismerését, a kommunikáció helyes irányba terelését és a személyre szabott, saját megoldás megtalálását. Fontos, hogy ebben a folyamatban mindkét szülő részt vegyen, mindkét szülőnek lehetősége legyen őszintén elmondani a gondolatait, indokolni a döntéseit, feltárni az érzéseit. Szintén fontos tudni, hogy az ellentét- különbözőség megoldása- feloldása is folyamat, ritkán lehet egy alkalommal elrendezni.  Jó esetben a szülőkapcsolati konfliktus oldási segítséget mindkét szülő pozitívan éli meg, igénybe vétele után eszközt kapnak a kezükbe, hogy az idő előrehaladtával egyre kevesebb segítséggel vagy önállóan oldják meg a problémákat.